Buddhista Szentély
Látogatás a zalaszántói Sztupánál
Amikor autónkkal megközelítettük a hegyet, már messziről hófehéren világított a szentély csúcsa a zöld erdőkkel körülvett hegytetőről, mint egy világítótorony. Olyan érzésem támadt, mintha valakik üzennének nekünk. Kíváncsivá tett milyen érzés lesz a sztupa közelében lenni.
Már sokat hallottam róla, de sajnos eddig még nem láttam, ezért nagyon vártam a találkozást. Az utolsó másfél kilométert gyalogosan tettük meg az erdei köves úton, ami éppen jó volt arra, hogy kikapcsoljuk állandóan pörgő gondolatainkat. Egyik lépés a másik után fölfelé, ennek is szép üzenete volt számomra, a fejlődés, az állandó előrehaladás üzenete. A bejáratnál apró kövekből összehordott hatalmas kőrakás, mécsesek és virágok, apró lélek melengető feliratok, gyümölcsök, imakendők, Buddhát ábrázoló szobrocskák, megannyi Buddhának hozott ajándék látványa fogadja a zarándokot és látogatót. Különleges templom a természet szívében. "Ne átkozd a sötétséget, gyújts világot!" szólt az újabb üzenet.
Kellemes és halk meditációs zene szólt, ami kellőképpen ellazított bennünket. Az erdővel körülvett zöld tisztást apró színes kendők tarkítják, kellős közepén áll a szentély. A Buddhista Béke Szentélye Zalaszántón az emberi összefogásnak és jó szándéknak köszönhető. Hosszas keresés után a Világosvári hegytetőt választották ki a szentély felépítéséhez. Különös, hogy a hegy elnevezése is a megvilágosodásra, a fényre utal. A sztupa
a megvilágosodás és a béke szimbóluma, ráhangolódva ezekre az
örök emberi értékekre jártuk körbe ezt a felszentelt helyet, melynek
oltára a szabadban áll. A szentélyt két itt élő tibeti
szerzetes őrzi.
Szeretek meditálni, szeretem megfejteni az élet apró üzeneteit, izgat a tudatosság és a megvilágosodás, mely számomra egy nagy kihívás. A fűbe telepedtem elvonulva a többiektől. A tibeti zene dallamára, a csöngettyűk csillingelésére, a fák susogására becsukott szemmel tökéletes meditatív állapotba kerültem. Meditációmban tibeti szerzeteseket láttam narancssárga ruhájukban,
mezítlábasan, ragyogó szemekkel, békésen és átszellemülten imádkoztak. Megelevenedett előttem Sziddhárta élete, ahogy hátrahagyta mesés királyi gazdagságát és pozícióját, aztán éhező-fázó magányos aszkéta lett, majd az emberi élet két véglete között megtalálta az arany középutat és felemelkedett abba az emberi létminőségbe, melynek megvalósítása a legcsodálatosabb emberi feladat itt a földön. Láttam, ahogy ül a fa alatt és megkísérti őt minden jó és rossz, hogy kimozdítsa lelki békéjéből és egyensúlyából, és mégis sikerrel jár. A meditációm végére átszellemültem én is, hát ezért jöttem, hogy találkozzunk, és átéljem ezeket az érzéseket, köszönöm. Go ranga! Légy boldog!
Őszentsége a XIV. Dalai Láma üzenete mindnyájunkhoz:
"Soha ne add fel.
Bármi történjék is, soha ne add fel.
Erősítsd meg szíved.
Országodban túl sok energiát fordítanak az ész fejlesztésére,
ahelyett, hogy a szívüket edzenék.
Légy együtt érző, a barátaidon kívül mindenki mással is.
Légy együtt érző, dolgozz lelked és egyben a világ békéjéért.
Dolgozz a békéért és hallgass rám:
Soha ne add fel.
Nem számít mi folyik körülötted,
Nem számít mi történik:
Soha ne add fel!"