Tócsi
...a megunhatatlan!
Eszembe jut mikor az első házunkat kerestük a Balatonnál, kis eldugott balatonfelvidéki faluban - régi parasztház picit omladozó tetővel, ódon pinceszaggal, vad romantikus kerttel. A házigazda asszony megmutatta a portát és a hozzá tartozó birtokot, fejcsóválva ránk nézett és ellentmondást nem tűrően megállapította messziről jöttünk, nagyvárosból, tehát éhesek vagyunk. Szavait gyors mozdulat követte, nyújtotta megfáradt kezét a reszelőért és a kosárban árválkodó krumpliért és pillanatok alatt elkészült a friss, forró tócsni a legegyszerűbb változatban, minden nélkül. Közben mesélt régi időkről, nagy lakomákról, bőséges szüretről és meghalt uráról. A tócsninak isteni íze volt, jól esett a kockás abroszon, mesét hallgatva, átélve a spontán és igazi vendéglátás örömét. Számban érzem a foghagymával, reszelt sajttal, tejföllel jól meghintett lapcsánkát, melyet Kedvesemmel sütögettünk a jó meleg konyhában kandalló fényénél, kint zord idő és hatalmas hó, éhes őzek lépteit hallani a kertben, ahogy a kitett almát ropogtatják. Emlékszem a mécsesek fényére, a kint sűrű pelyhekben eső hóra, közben ropog a kályhában a tűz és faljuk a tócsit, állunkon olaj csepeg, közben fűszeres forralt bort kortyolgatunk és szokásunkhoz híven egymás szavába vágva álmodozunk, tervezgetünk. Egyszerűen imádom a cicegét! Nagyikám, aki nagy szakértője volt a régi hagyományos ételeknek, így nevezte. Látom magam előtt, ahogy szorgosan reszeli a krumplit és ráncos kis kezével gyúrja a finom masszát, nem sajnál ki belőle semmit, aztán a bő olajban serceg az étek egyre komolyabb illat felhőket eregetve, én meg tömöm magamba egyiket a másik után mindig valami mást rakok a tetejére, mert úgy még izgalmasabb, és nem nagyon tudom abbahagyni. Emlékszem pattogós hangjára, ahogy szenvedéllyel mutatja, hogyan kell csinálni a cicegét, na és semmiképpen sem másképp. Hiányzol drága házsártos csupa szív Nagyanyám, aki mindig finomságokkal láttad el nagy családod minden tagját. Tócsi, tócsni, cicege, barét, recsege, krumpli lángos, lapcsánka és még ezer néven nevezhetlek pedig csak egy egyszerű és olcsó étel vagy, és mégis milyen tökéletes. Mennyi mindent magába foglal a neved és az ezzel járó íz és illat élmények - hagyomány, család, barátok, együttlét, otthon és beszélgetések. Forró citromos teával télen a kandalló mellett, pincehideg borral nyáron a szabad tüzek mellett, és az a jó, hogy közben jut idő beszélgetésre és egymásra, csak rohanjon a világ, mi itt és most ráérünk.
Recept
Hozzávalók: 1 kg krumpli, 2 dl tejföl, 1-2 db tojás, 2-3 evőkanál liszt, foghagyma, vöröshagyma, só, őrölt bors és a sütéshez olaj.
Recept: A krumplit megtisztítjuk, megmossuk és lereszeljük. Hozzáadjuk a lisztet, tojást, tejfölt, borsozzuk, sózzuk és alaposan összekeverjük. Serpenyőben olajat forrósítunk, annyit hogy a belehelyezett lepényeinket elfedje. A masszát kanál segítségével kiszaggatjuk, az olajba tesszük és lepényekké formáljuk, kicsit megnyomkodjuk. Szép aranybarnára sütjük mindkét oldalát, majd lecsöpögtetjük. Forrón rátesszük még az éppen megkívánt és otthon található finomságokat például reszelt sajtot, foghagymát, tejfölt, paradicsomszószt, reszelt sonkát.... A bátrabbak kísérletezhetnek, mert a tócsiban az a jó, hogy az összetételét és az ízesítését ezernyi változatban kipróbálhatjuk.
