Napsütötte Toscana
A Frances Mayes regényéből készült film újra és újra jókedvet, reményt és napsütést csempész a lelkembe. Imádom Olaszországot, a tájat, a gasztronómiát, az építészetet, a chiantit és az olívát, az olasz nyelvet és temperamentumot. Annyira magával ragad, ahogy az olaszok élnek, ahogy élvezik és szeretik az életet. A film elénk tárja a mediterrán vidéki életformát, útinapló és szakácskönyv ez egyszerre isteni olasz étel remekekkel, borokkal, napraforgós mezőkkel, tündéri vidéki házakkal és kertekkel. És még valami - egy válságban lévő írónő útkeresése idegenben sok-sok humorral, kedvességgel, élet-és ember szeretettel, kalandos emberi találkozásokkal. Szeretem ezt a filmet, mert
vidámsága és könnyedsége mellett megerősít abban, hogy minden válság egyben fejlődési lehetőség számunkra, és a megoldás mindig a változás. Csak rajtunk múlik, hogy tudunk-e élni az élet kínálta változásokkal és merünk-e hinni önmagunkban, egymásban és a csodákban.
A filmet azért is ajánlom, mert bár Toszkánábán játszódik a történet, a dimbes-dombos táj, a pipacs és napraforgó mezők, a szőlőlugasok, a csodálatos kis falvak a régi hófehérre vakolt parasztházakkal, kúriákkal és boros pincékkel, az aprócska templomok és romok olyannyira hasonlítanak a mi gyönyörű szép Balaton-felvidékünkre, hogy olyan mintha otthon járnék...Jó szórakozást!
